Beszélgetés Benda Judit egészségtanácsadóval

– Az utóbbi években hirtelen megnőtt a bioélelmiszerek iránti kereslet. Egyre több helyütt lehet hallani, olvasni róluk. Mivel magyarázod ezt, hiszen a biotermékek ára lényegesen magasabb, mint a nem biotermékeké? Ráadásul a beszerzésük sem egyszerű feladat.

– Először is vitatkoznék veled: a bioélelmiszerek nem feltétlenül kerülnek sokkal többe, mint a hagyományosak. Aki ugyanis bioélelmiszert vásárol, az sok minden mást nem vesz meg. A bioélelmiszerek ára pedig lassan csökkenni kezd, illetve egyre inkább lehet találni olcsóbban árusító biotermelőket.

Ami a kérdésedet illeti: általában akkor kezdenek a biotermékek népszerűbbek lenni, amikor az élelmiszeriparban valamilyen botrány tör ki. Például a kergemarhakór kapcsán kezdtek rájönni az emberek, hogy a biotej olyan tehenek tejéből készül, amelyeket nem etetnek birkacsontliszttel, hanem csak a legelők zöld fűjével. A paprikabotrány idején rengetegen kerestek biopirospaprikát, a madárinfluenza-járvány jó reklámot jelent a biocsirkének.

Az ilyen alkalmi érdeklődők aztán rászoknak a biotermékekre, és a biopiacok rendszeres látogatói lesznek. A környezetvédők is egyre inkább állítják, hogy a környezetkímélő biogazdálkodás a jövő útja.
– Akkor itt most álljunk meg egy pillanatra. Mi nevezhető biogazdálkodásnak?

– A biogazdálkodásnak meghatározott szabályai, előírásai vannak. Ha a növénytermesztést nézzük, szigorúan tilos például a szintetikus növényvédő szerek és a műtrgyák használata.

Helyettük állati vagy növényi eredetű növényvédő szereket, természetes trágyát, istállótrágyát, csalánléből vagy más növényből készült folyékony trágyát, illetve kőzetből készült trágyát használnak.

A biogazdálkodásban ugyancsak tilos a génmanipuláció. Az állattartásban nem szabad allopatikus gyógyszert, például antibiotikumot használni, helyette homeopátiás szereket, illetve növényi alapú gyógykészítményeket használnak. Az állatokat a fajuknak megfelelő körülmények között kell tartani: nem állhat egy tehén egész életében egy istállóban, csirkék nem nőhetnek fel napfény nélkül, hogy csak két példát említsek a nagyüzemi állattartásból.

– Mi történik ezzel szemben a hagyományos mezőgazdaságban?

– Nagy különbség, hogy ott a gazda az élelmiszert látványosan nem magának, hanem eladásra termeli. Tehát az almának szép nagynak és pirosnak kell lennie, nem szabad, hogy kukacos legyen, ezért évente 15-20-szor is permeteznek egy-egy gyümölcsöst. Így természetesen semmiféle élet nem marad már a gyümölcsfa környékén sem, és a permetezőszer belekerül a növénybe.
Naivitás azt hinni, hogy a gyümölcs hámozásával vagy megmosásával védekezhetünk, hiszen a permet felszívódik, benne van a növényben.
Ha megvizsgáljuk, mennyi permetmaradványt tartalmaznak az úgynevezett intenzíven – nagyüzemben – termelt növények, megdöbbentő számokat kapunk.

A növények 50-60%-ában kimutatható a permetmaradvány, míg a bioélelmiszerek 90-97%-ában semmilyen permetezőszer nem mutatható ki. Azért nem 100%-ukban, mert a földben a korábbi évtizedek intenzív termeléséből maradhatott még vissza elenyésző mennyiségű permet.

A bioélelmiszereknél a permetmaradványok mennyisége a határértéket sohasem éri el, az intenzíven termelt növényeknél viszont a maximális mennyiséget is túllépheti. A több évig tartó vizsgálatokból mellesleg tudatosan kihagyták például a salátát, mert olyan magas a méregtartalma, hogy minden negyedik salátát nem lenne szabad árusítani.

– Ez elég rosszul hangzik. Milyen egyéb előnyei vannak a biozöldségnek az intenzíven termesztetthez képest?

– A mérgeknél maradva: Egy nehézfémekkel szennyezett talajból az intenzíven termesztett növény közel tízszer annyi mérget vesz fel, mint az ugyanilyen talajon termesztett bio növény. Tehát nemcsak a permetezőszer-maradványokból tartalmaz kevesebbet a bio zöldség, hanem a nehézfémekből, az ipari szennyeződésekből is.

Ennek az lehet a magyarázata, hogy egy egészségesen termesztett, egészséges növény nem szorul arra, hogy felvegye ezeket a mérgeket a természetes tápanyagok helyett.

A biotáplálék így mindig tisztább táplálék. Minőségét tekintve sokkal értékesebb a bionövény, mert egészségesebb talajból veszi fel a tápanyagokat, sokkal több ásványi sót, vitamint, nyomelemet tartalmaz, mint az intenzíven termelt növény.
Lényegesen kisebb a biozöldség nitráttartalma, ugyanakkor a vastartalma, C-vitamin-tartalma, magnéziumtartalma lényegesen magasabb. Ezek a növények sokkal jobban eltarthatók, ami télen nagy előnyt jelent. Kevesebb vizet tartalmaznak, így lassabban zsugorodnak, lassabban romlanak, kevésbé tudják megtámadni őket a tárolás során előforduló kórokozók, baktériumok, gombák.

– Érthető, hogy egészségesebb a bio, de veszélyes-e, ha nem azt eszünk? Mit jelent az emberi szervezet számára, ha a zöldségek, gyümölcsök permetezőszert, illetve egyéb mérgeket is tartalmaznak?

– A kutatók azt tartják a legnagyobb veszélynek, és én is azt tartom az intenzíven termelt élelmiszerek legnagyobb veszélyének, hogy az immunrendszert gyengítik, ami nem csak a szervezet betegségek iránti fogékonyságában nyilvánul meg, hanem a szervezet egészének a gyengeségében.
Ezeknek az anyagoknak a legveszélyesebb és legismertebb hatása az, hogy rákkeltőek. Az ételek sajnos nehézfémekkel szennyezettek, pl. ólommal, kadmiummal, higannyal, egészen elképesztő mennyiségekben. A föld annyira szennyezett azáltal, hogy az ipar mennyi szennyet, köztük nehézfémet bocsátott ki és bocsát ki még most is a környezetbe, hogy a Himalájában élő emberek szervezetében tizedannyi nehézfémet találtak, mint az általunk normálisnak tartott határérték.

A közlekedés révén is hatalmas mennyiségű nehézfém kerül a környezetbe, és a nehézfém ott marad a vízben, a földben és így az élelmiszerekben is, nem tűnik el, nem bomlik le. Tehát ha a permetezőszer-maradványokat vizsgáljuk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a föld mindenféle mással is szennyezett. A vizsgálatok azt mutatják, hogy ha a föld nem csak permetezőszer-maradványokkal szennyezett, hanem még nehézfémekkel is, akkor ezek megsokszorozzák, tízszeresére, százszorosára, akár ezerszeresére is fel tudják erősíteni az egészségkárosító, illetve immunrendszert gyengítő hatást.
Ezt a tényt állatkísérletekkel is bizonyították, és hát miért lennénk mi mások? Teszteltek állatokat már a hetvenes években úgy, hogy megfertőzték őket a permetezőszer-maradványon kívül kórokozókkal is. Megdöbbentő volt az eredmény: az állatok sokkal súlyosabban fertőződtek meg, ha permetezőszer-maradvánnyal is találkoztak, több volt a haláleset, mint a permetezőszer-maradvánnyal nem találkozó állatoknál.

Több ilyen kísérletet is végeztek, és mindig ugyanaz derült ki: az immunrendszert kifejezetten gyengíti a permetezőszer-maradvány. Ugyancsak a hetvenes években egy orosz vizsgálat kiderítette, hogy az ily módon legyengített immunrendszer többé nem is regenerálható.

– Mondj valami vigasztalót is! Mit lehet tudni a bioételeknek az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról? Gondolom, ez irányban is végeztek már felméréseket, és feltehetőleg nemcsak arról van szó, hogy fogyasztásukkal kevesebb mérget juttatunk a szervezetünkbe.

– Több éve folynak kutatások, melyek adatokkal, számokkal próbálják bizonyítani fogyasztásuk pozitív hatásait, hogy a bioételek nemcsak néhány bolond ember meggyőződése szerint egészségesek.
Skandináviában és Hollandiában végzett felmérések azt bizonyítják, hogy a biotáplálékon élő gyermekek körében lényegesen kevesebb az allergiás.
A biotáplálék a termékenységre is hatással van, erre állatkísérletek során derült fény: a biokoszton élő nyulak sokkal jobban szaporodtak, mint az intenzív termesztésű élelmiszereket fogyasztó társaik. Több volt az utód, kevesebb a halva születés és a vetélés.

Egy másik, emberekre vonatkozó vizsgálat eredményeként az derült ki, hogy a háborúk előtt a férfiak spermaszáma kétszerese volt a ma élő férfiakénak. A dán biogazdák körében végzett felmérés viszont azt mutatja, hogy ma épp olyan magas a spermaszámuk, mint a háború előtt volt, ami biztos, hogy legalább részben a biokosztnak köszönhető. Magyarországon minden hatodik, Németországban minden ötödik házaspár terméketlen! Ez a tendencia nyomon követhető ott, ahol több műételt, konzervet fogyasztanak az emberek.

Visszatérve az állatokhoz: kórházban végzett kísérletek során azt is tapasztalták, hogy a bioételt fogyasztó betegek körében gyorsabb a sebgyógyulás. Öt éven keresztül végeztek egy osztrák állatkísérletet, melynek során operált állatokat vizsgáltak. A bioétellel táplált állatok jobban bírták a műtétet, kevésbé voltak érzékenyek a mérgekre, és termékenységük lényegesen magasabb volt, mint a hagyományos koszton élőké.

– Aki evett már bioterméket, azt is észlelhette, hogy a biozöldség, biogyümölcs ízletesebb, mint amit korábban fogyasztott.

– Úgy van! Erről megint egy kísérlet jut eszembe. Amikor az 1800-as évek vége felé egy Liebig nevű úriember feltalálta a műtrágyát, egy angol gazda a következő kísérletet végezte el a földjén: a terület felét istállótrágyával szórta be, úgy, ahogy szokta, a másik felét pedig műtrágyával.
Tavasszal, amikor kiengedte az állatokat a mezőre, némi kóstolgatás után minden állat azt a füvet választotta, ami nem volt műtrágyázva.
Több kísérletet végeztek már ebben a témában: az állatok mindig ösztönösen a biokosztot választják. A tyúkok is, függetlenül attól, korábban milyen táplálékon éltek, ha van választásuk, a biotáplálékot fogyasztják.
A bioételekben tehát nemcsak a létfontosságú anyagokból van sokkal több, de az ízanyagokból is, azaz sokkal finomabbak!

– Ezek után felmerül az emberben a kérdés, hogyan biztosítható a biominőség. Honnan lehet tudni, hogy amit vásárolunk, az valóban bioélelmiszer, vagy csak annak mondják, esetleg ráírják, hogy drágábban lehessen eladni?

– A bio nagyon gyakran bizalmon alapul, bár természetesen szigorúan szabályozzák, milyen élelmiszer lehet bio. Ezek közül már említettem, hogy csak biológiailag lebomló vagy természetes növényvédő szereket használhatnak, tilos szintetikus vegyszereket, génmanipulált vetőmagokat használni. De azt is szabályok írják elő, pontosan hol lehet termelni, azaz a közúttól milyen távolságra, milyen fát kell ültetni az út mellé… Az ellenőrző szervek rendszeresen ellenőrzik, betartják-e a termelők az előírásokat. Három év átállás után a gazdaság megkaphatja a biominősítést. Két minőségellenőrző cég van Magyarországon, amelyek hivatalosan évente egyszer, de szúrópróbaszerűen bármikor végezhetnek ellenőrzést. Akármelyik EU-s ellenőrző szerv is ellenőrizheti a biominősítéssel rendelkező termelőket.
Egy érdekes adat: a Magyarországon termelt biotermékek 90-95%-a exportra kerül. Külföldön természetesen újra ellenőrzik a minőséget.

– Bioboltban járva szembetűnő, hogy milyen sok kész-, illetve félkész termék készül már biominősítéssel. Milyenek a feldolgozott biotermékek?

– A biogazdálkodás kezd felhígulni, mert eddig azok végeztek biogazdálkodást, akik ezzel a környezetükért és az emberekért is tenni akartak valamit. Ma már sajnos üzletté vált, megéri bioélelmiszert termelni, és egyre több feldolgozott élelmiszer jelenik meg a bioételek között. A biogazdálkodásban alig 100-féle adalékanyagot engedélyeznek, szerepel köztük például a citromsav, a C-vitamin, azaz az aszkorbinsav. De sajnos a nitrites pácsót is engedélyezik, noha feleakkora mennyiségben, mint a konvencionális élelmiszeripar. Véleményem szerint ezt nem lenne szabad engedélyezni. Viszont tudni kell, hogy hiába bio, az akkor is feldolgozott termék. A tetrapackba csomagolt, ultrapasztőrözött tejre is ráírják, hogy bio, pedig az már egészen más minőség. Ha egy nagy élelmiszergyár beszáll a bioélelmiszer-gyártásba, természetes, hogy az az érdeke, minél több feldolgozott élelmiszert adjon el, mert azon lehet sokat keresni, nem a nyers zöldségen, gyümölcsön. Ez nem jó tendencia, de határozottan érezhető, főleg Nyugaton. Ott mindent lehet kapni biominőségben, de nagyítóval kell járni a boltokban, ha valóban egészséges terméket szeretnénk vásárolni. Például a bionádcukor is cukor, hiába bio. Magyarországon pedig ahhoz, hogy egy bolt biobolt legyen, elég, ha árukészletének mindössze 20%-a biotermék. Tehát az összes többi terméke lehet, hogy drágább, mint a sarki boltban, de a minősége nem biztos, hogy jobb.

– Miről lehet felismerni a feldolgozott élelmiszeren, hogy biotermék?

– Rá van írva. Mondjuk egy zacskó búza esetén: szerepel rajta, hogy biobúza, ökológiai termesztésből származik, és rajta kell lennie az ellenőrző szervezet nevének és rövidítésének, ami Magyarországon kétféle lehet: Biokontroll Hungária Kft. (HU-ÖKO-01) vagy Ökogarancia Hungária Kft. (HU-ÖKO-02). Ha ez nem szerepel a zacskón, bármilyen szép neve is van az árut forgalmazó cégnek, hiába van a nevében, hogy bio, attól még nem az. A címke nagyon fontos!

– Az EU-államokban általában mennyire támogatják a biotermelést?

– Nyugat-Európában nagyon komoly állami támogatást kap a biogazdálkodás. Németországban a miniszterasszony egy többéves programot indított el a biogazdálkodás támogatására. Hollandiában, Ausztriában, Skandináviában több mint 10 éve létezik biogazdálkodást támogató program. Ezek a programok nemcsak arról szólnak, hogy támogatják a biogazdákat, hanem nagyon fontos részük a fogyasztók felvilágosítása. Németországban, Hollandiában például nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a fogyasztókban felébresszék a biotermékek iránti érdeklődést. Iskolákban, óvodákban, gyermekélelmezési helyeken tartanak felvilágosítást szülőknek, nevelőknek arról, mit jelent a bio. Kampányokat folytatnak, melyek során bioételeket adnak a gyerekeknek. A közétkeztetésben olyan mértékű a bioélelmiszer elterjedése, hogy például Düsseldorf városában csak bioételt kapnak a gyerekek az óvodákban. Az egyetemi menzákon gyakran kétféle menü közül lehet választani: bio és nem bioételeket kínálnak közel azonos áron. A vállalatoknál, az üzemi menzákon, a szállodákban is egyre több már a bioétel. Kezdetben nem áll át egy egész üzemi konyha a bioételekre, csak, mondjuk, a krumpli és a káposzta lesz bio, mert így könnyebb a beszerzés is, nagyobb mennyiségben lehet ugyanattól a gazdától vásárolni.

– A bioételt kereső és kedvelő magyar fogyasztóknak milyen beszerzési lehetőségeik vannak?

– A bioboltok közül nagyon kevésben lehet bioélelmiszert kapni. Csak néhány nagyobb üzlethálózatnak létezik biopolca, például a Kaisers, az Auchan tart biotermékeket, de elég szűk választékban. Külföldön már biozöldséget, -gyümölcsöt is lehet az áruházakban kapni; jó lenne, ha ez egyszer majd nálunk is így lenne. Budapesten szombatonkénti nyitva tartással két ökopiac létezik, az egyik a MOM udvarában, a másik Újpesten található. A vidéki városokban is gyakran van egy-egy ökonap. A biogazdálkodók címét meg tudja adni a Biokultúra Egyesület vagy a Sárközi Péter Alapítvány a Biokultúráért, akiknek van termelői listájuk, és így segíthetnek az adott lakóhelyhez legközelebbi biogazdával felvenni a kapcsolatot. Ily módon közvetlenül a gazdától lehet venni az árut, ami gazdaságosabb, vidékieknek feltétlenül ezt ajánlom. Vannak házhoz szállító cégek is, róluk is lehet az ökopiacokon érdeklődni. Fontos hozzátennem, hogy egyre több terméket lehet már biominőségben kapni, nemcsak zöldséget, de gyümölcsöt, tejterméket, húst is.

– Ezzel a témával terveink szerint véget érne ötrészes sorozatunk az egészséges táplálkozásról. Van valami, amit fontosnak tartanál még befejezésül elmondani?

– Idézném Collath mottóját: „Hagyjuk meg a táplálékot annyira természetesnek, amennyire csak lehet. Együk azt, amit a parasztok 100-150 évvel ezelőtt ettek.”
Hozzátenném, hogy nem beszéltünk a nyers ételek fogyasztásáról, a húsevésről, a táplálékkiegészítőkről és még néhány apróságról. Mit szólnál, ha lenne még egy beszélgetésünk az eddig kimaradt témákról?

– Rendben, benne vagyok és köszönöm!
A beszélgetést készítette és szerkesztette: Janovics Judit